Látom, hogy Jomon kiállítás van Japánban. Érdekes lenne a kiállítás szobrainak képeit közeli nagyításban megnézni.

Jomon kiállítás poszter

Japánban az i.e. 10.000-3.000-ig tartó Jomon korból több szobor és váza került felszínre.

A kiállítás hivatalos oldalán is szereplő egyik váza másolatát Drávainé Kiss Andrea kaligráfiás kerámiával foglalkozó ismerősöm megcsinálta agyagból. Ennek a vázának egyik oldala látható az alábbi képen.

Jomon váza másolat (Drávainé Kiss Andrea)

A vázán képírás ill. a rovásból ismert írásjel látható, ennek jelentése Varga Géza íráskutató megfejtése szerint: „Jó egy Ten, azaz mai magyarsággal: jóságos egyetlen isten.”
Ez részletesebben kibontva: felül a spirál olvasata Jóma, jelentése Jó Isten/anya (Mama). Abban a korban az Istenanya volt az uralkodó (matriarchatus ideje). A nőiség volt a legfőbb érték, a termékenység megtestesítőjeként. Azért van a sok talált kövér nőszobor is, akinek a feladata a szaporodás megvalósítása, mint a méhkaptárban a méhkirálynő esetében. A nagy szemei a “mindenlátást”, mindent ismerést is kifejezi. A más égitestről (pl. Szíriuszról) a Földre látogató és ittmaradó nők óriási tudással rendelkeztek, feladatuk a Föld értelmes emberekkel benépesítése és tanítása volt, ezért istenként tisztelték.

A Jóma jel alatt a rovásból ismert kettőskereszt látható, jelentése Egy, aminek leglényegesebb jelentése: az Egyetlen Ten vagyis Isten. A japán császárnak is női isteni eredetet tulajdonítanak (Napistennőtől levezetve), a császár szó ezt (magyarul) kifejezi: Tenno.

Tehát az őskor emberei tárgyaikban, pl. e vázán kifejezték a világukban legfontosabbat, hogy tudnillik: “Egy az Isten”, akitől függ az életünk.

Egyébként tudjuk, hogy a Földön egykor egynyelvűség volt (a Biblia is írja), és ennek az ősnyelvnek a máig meglevő hordozója a magyar nyelv. Tehát nyelvünkön lehet a legjobban hangzósítani az ősi nyelven íródott írásokat.

A Jomon kiállítás 2018. szeptember 2-áig látható a Tokiói Nemzeti Múzeumban (Ueno Park).