aemit bejegyzései

Letölthető pdf változat Ajánlás Ezt a könyvecskét bátyám családjának írta, hogy megismerjék életének 70-80 évvel ezelőtti történéseit. A mai emberek már teljesen más életmódban léteznek, el sem tudják képzelni, hogyan lehet gyerekként a természetben szabadon élni, tevékenykedni, a többi gyerekkel … Bővebben… →

Nagy Katalinnal Budapesten a Közgazdasági Egyetemen az 1960-as évek közepén találkoztam, ahol egyetemi csoporttársak voltunk. Most a járványos kór őt is elragadta. Drága Katikám, ezúton búcsúzom tőled. Szeretettel emlékezem rád, hogyan tanultunk, mennyire izgultunk a vizsgákon. Néha szórakoztunk, együtt mentünk … Bővebben… →

Jelentősen eltorzult világunk jó irányú alakítása foglalkoztat. Utánaolvasva, Hamvas Béla nyomán rá kellett jönnöm, hogy: „A világ javulása az én javító tevékenységemtől függ, és a világ megváltoztatását csak a magam megváltoztatása teszi lehetővé.” (/1/ 27.o.) A változást tehát magunkon kell … Bővebben… →

Ötven évvel ezelőtt vettem át közgazdász tanári oklevelemet. Ennek birtokában tanítottam kezdetben élelmiszerkereskedelmi eladókat, majd vendéglátóipari üzemgazdászokat. Főiskolai munkám során végigjártam a beosztásokat tanársegédtől adjunktuson át a docensig. Tanítottam nappali, esti és levelező hallgatókat, kollokváltattam, konzulensként segítettem diplomadolgozat írókat, államvizsgáztattam, … Bővebben… →

Sose feledjük, kiktől származunk, mert nem véletlenül születünk családunkba, hanem feladattal érkezünk oda. Okulásul gyerekeinknek már írtam szüleinkről (lásd: „Egy családapa küzdelmes élete” és „Egy igazi családanya emlékére”). Most nagyszüleinkre emlékezem.