Letölthető pdf változat

Ajánlás

Ezt a könyvecskét bátyám családjának írta, hogy megismerjék életének 70-80 évvel ezelőtti történéseit. A mai emberek már teljesen más életmódban léteznek, el sem tudják képzelni, hogyan lehet gyerekként a természetben szabadon élni, tevékenykedni, a többi gyerekkel kint a réten játszani, egymással viccelődni, kamaszkorban a barátokkal kirándulni, önállóan sátorozni. Aztán persze mindenkinek szükséges – a körülményeknek megfelelően komolyodva – életmódot váltani és biztos megélhetést találni.

Nagy Katalinnal Budapesten a Közgazdasági Egyetemen az 1960-as évek közepén találkoztam, ahol egyetemi csoporttársak voltunk. Most a járványos kór őt is elragadta.

Drága Katikám, ezúton búcsúzom tőled. Szeretettel emlékezem rád, hogyan tanultunk, mennyire izgultunk a vizsgákon. Néha szórakoztunk, együtt mentünk operába, egyetemi nyári táborba barackszüretre. Megismertem a tananyaggal való küzdelmeidet, megélhetési nehézségeidet, világlátásodat.

Jelentősen eltorzult világunk jó irányú alakítása foglalkoztat. Utánaolvasva, Hamvas Béla nyomán rá kellett jönnöm, hogy: „A világ javulása az én javító tevékenységemtől függ, és a világ megváltoztatását csak a magam megváltoztatása teszi lehetővé.” (/1/ 27.o.) A változást tehát magunkon kell kezdeni. Ha mindenki ezt teszi, a világ megváltozik.

Ötven évvel ezelőtt vettem át közgazdász tanári oklevelemet. Ennek birtokában tanítottam kezdetben élelmiszerkereskedelmi eladókat, majd vendéglátóipari üzemgazdászokat. Főiskolai munkám során végigjártam a beosztásokat tanársegédtől adjunktuson át a docensig. Tanítottam nappali, esti és levelező hallgatókat, kollokváltattam, konzulensként segítettem diplomadolgozat írókat, államvizsgáztattam, szakcikkeket írtam. Bővebben… →

Sose feledjük, kiktől származunk, mert nem véletlenül születünk családunkba,
hanem feladattal érkezünk oda. Okulásul gyerekeinknek már írtam szüleinkről (lásd:
„Egy családapa küzdelmes élete” és „Egy igazi családanya emlékére”). Most nagyszüleinkre emlékezem. Bővebben… →

A hazugság béklyói leszakadoznak

„Megismeritek az igazságot, amely szabaddá tesz titeket.” (János 8:32)

A földi és benne a magyar történelem igazságmorzsái megállíthatatlanul kerülnek napvilágra. A hazugság falai leomlóban vannak.

Egyre több a valós ismeretünk a civilizált földi népesség régmúltjáról. Ebből néhányat kiragadásszerűen mutatunk be a továbbiakban, több kitűnő szakember közzétételeire támaszkodva. Előrebocsátom és ajánlom megfogadni Barabási László erdélyi történész, őstörténet kutató figyelmeztetését: „ha tiszta képet szeretnék alkotni magamnak valamiről, felejtsem el az eddigi hivatalos értékeléseket.”(1) Bővebben… →