Ómagyar minden magyarsággal összefüggő ismeret a XIX. századtól vissza az időben nem csupán a honfoglalásig vagy az avarokig vagy a hunokig, hanem a messzi sok ezer éves múltba, ahol valamilyen formában hozzánk kötődő népek életéből kerültek napvilágra építészeti, díszítési, nyelvi-írásbeli, zenei stb. jellegzetességek, régészeti leletek a Kárpátok vidékeitől Ázsián át (például Dél-Indiában, Mezopotámiában) Afrikáig (például Egyiptomban) és a tengerentúlra az amerikai indiánokig stb. Az ómagyar műveltség igaz ismertetése (továbbiakban OMI) nemcsak a XIX. század előttről fellelt magyar jellegű tényeket tárgyalja, hanem a magyarsággal kapcsolatos, mai életünkre kiható összefüggéseit is.

Az OMI-vel hosszú évek óta foglalkozó civil szervezet az Ómagyar Kultúra Baráti Társaság (OMT); odaadó, elkötelezett munkájukért köszönetet érdemelnek.

Az ÓMT jelmondata: „Az ómagyar kultúra mindannyiunk öröksége.” Ez a megfogalmazás igen találóan hívja fel a figyelmet arra, hogy a magyarság életének ősidőktől gyarapodó tanulságos ismeretei minden ember számára használható tudástárat képez. A cél ennek nem a mindenek fölé emelése, hanem valósághű megismertetése és tudásanyagának javunkra való alkalmazása.

Az ÓMT tagjai – a Kárpát-medencében vagy a Föld más részein élő – igaz magyar szellemiségű emberek, akik a Magyar Szent Korona eszmerendszerét elfogadják és elismerik az ÓMT szabályzatát. A tagok érzelmileg a magyarsághoz kötődő nők és férfiak, akik lehetnek képzett történészek, nyelvészek, amatőr történelemkutatók és más szakterületet művelők, továbbá az ÓMT működését eszmeileg illetve anyagilag támogatók vagy csak a Társaság előadásain közönségként megjelenők. Az ÓMT sokrétű: a magyarság múltja iránt érdeklődő közönségtől az elkötelezett, szükség szerint megnyilatkozó közösségig.

Az ómagyar műveltség igaz ismertetése a magyarsággal kapcsolatos hazugságokat felszámoló szolgálat: a magyarságról hamisan közzétett történelmi események valós bemutatása, a magyarságot jellemző régi tények, leletek, írások felkutatása, értelmezése előadásban, írásban, magyarul és idegen nyelven. Ebben közreműködők hozzájárulnak az önbecsülő, – a múltban és jelenkorban már számtalanszor bizonyított – önzetlen segítségre is képes magyarság megújulásához, itthoni és külhoni megismertetéséhez.

Az ÓMI szélesedő társadalmi szükségletből fakadó tevékenység, nem másokat igaztalanul fel- vagy leértékelő erőszakszervezet. Az ebben munkálkodóknak nem kenyere az uszítás, hanem a valóság feltárása és közismertté tétele, az igaztalan vádak – szükség szerinti – tisztázása, megválaszolása. Előadásaik, kiadványaik fő mozgatóereje – a zömében félrevezetett – magyar emberek önmagukra ismerésének, önbecsülésének megteremtése.

Céltudatosság

Az idestova 30 éve létesített ÓMT jelentősége a magyar társadalomban jelenleg: néhány rendezvényes szolid, ismeretterjesztő, háttérben működő egyesületként összegezhető. Ezt a továbbiakban is folytatva, jobban kell törekedni a felemelő, lelkesítő múltat bemutatva, a magyar embereket, a „nem hiába élünk” feltöltő érzésével örömtelivé tenni. E társaságnak a világban játszott jelenlegi szerepe: kis hazai szervezetként néhány külföldi baráti kapcsolatot ápol. Ezt kiszélesítve, szükséges lenne sok igazmondó kiadvánnyal tájékoztatni a hazai és a világ közvéleményét a magyar múlttal kapcsolatos, ma tévesen terjesztett témákról. A múlt példáin megvilágítva az összetartó erő fontosságát a családban, az országban, rá kell ébreszteni az embereket a régóta létező magyar műveltség tapasztalati értékeire és egy adott területen pártosan megosztott illetve más országokban szétszórtan élő sokrétű nemzetünk együttműködésének szükségességére. Elő kell segíteni a népességben az egymás elleni acsarkodás helyett a felemelő egymást megbecsülést. Ez egyben fontos képzési irány is országunk társadalmának, ugyanakkor példaadás az emberiségnek.

Igaz múltunkkal, a magyar történelem korai és középkori emlékeivel foglalkozás jelentősége:

Keressük és terjesszük a hiteles, valós tudást, hogy másokat is ráébresszünk az eddigi félrevezetésekre. Fontos az igazság hirdetésével felszabadítani az emberi gondolkodásmódot a gátló gúzsbakötéstől. Halaszthatatlan feladat: elsorvasztott ősi műveltségünk újraélesztése, ahogy ezt halódó aranyszarvasunk mutatja az agancsa és a nyaka közötti megújulást segítő fényhozó madárfejjel.

Az ómagyar műveltség igaz ismertetése – küldetés: a világban ma egyeduralkodó egymás alá-fölérendeltségi viszonyok helyett a magyarság ősi, egymás mellé rendelő gondolkodásmódját elfogadtatni, mely ugyanakkor szabadságszerető (nem gyarmatosító, nem hódító, nem kizsákmányoló), másokat méltányoló, az igaz mellett kiálló, a gyengébb rászorulót segítő, de magunkat is megfelelően értékelő, önbecsülő megnyilvánulású.

Régi szellemi értékeinket feltáró ősi műveltségünk ismereteivel egy igaz világ térnyerését lehet elősegíteni.

Az oktatásban, nevelésben, hivatali ügymenetben – a globalista elveket, idegen nyelvet erőltető képzési-, alkalmazási rendszer ésszerű behatárolásával –  létfontosságú a magyar észjárással, magyar nyelven beszélés és írás, mert nyelvünk kialakítása önmagát megtartó, működése a logikus gondolkodást serkentő. Ezért – más nyelveket is szükségből megtanulva – a magyar nyelv használata feltétlenül megőrzendő! Nyelvünkön beszélve, olvasva, gondolkodva, – ésszerű felépítése, működési rendszere miatt – egyrészt elismerten jótékony agytornát végzünk, másrészt folyamatos használata teszi lehetővé, hogy ma is olvasható sok tanulságos ősi szöveg. Nyelvünkön fejthetők meg, szólaltathatók meg valódi tartalommal például az egyiptomi hieroglifás szövegek (Borbola János: Egyiptomi ősmagyar nyelv/ Budapest 2012), de máig megmaradt az ősi magyar nyelv egy része a dél-indiai tamil népnél is (Szentkatolnai Bálint Gábor: A magyar nyelv Dél-Indiában/ Fríg Kiadó). Grover S. Krantz amerikai tudós könyve szerint „a magyar a legrégibb helyben maradó nyelv Európában, mely 10.000 évvel ezelőtt a mai Nyugat-Afganisztán területéről jött be a Kárpát-medencébe” (Krantz, Grover S.: Geographical Development of European Languages/New York 1988). Grandpierre Atilla történelmi kutatásokat is végző csillagász könyvei, előadásai szerint a magyarság – több kirajzással és visszatéréssel együtt – ősidőktől fogva mindig itt volt honos a Kárpát-medencében (G. A.: A magyarság eredete a Tarihi Üngürüsz magyar őskrónika tükrében/ https://www.youtube.com/watch?v=qrTslIBlrxQ)

Hagyományaink felhasználása jobb jövőnk záloga. Éltető zenénk, táncunk, jó hatású környezetalakító építészetünk, életerőt sugárzó (hímzés, faragó stb.) kézimunka mintáink további alkalmazása egészségünket erősíti. A felsoroltakból kiáramló energiák – felszabadítva a jelenleg módszeresen félrevezetett elmét –  szinte szárnyakat adnak minden alkalmazónak az örömteli tevékenykedésre, a megújult alkotásra, ezáltal egyéni valamint társadalmi-gazdasági életünk jótékony felélénkítésére, és ily módon hazánk felvirágoztatására.

Ennek sok összetevőjéből kiemelt néhány fontos terület a következő:

A magyar építészeti stílus híresen szép példái honfoglalás kori faragott köves körtemplomaink, festett kazettás középkori istenházaink, vagy később Lechner Ödön valamint építész társai egyedi magyar szecessziós épületformái és díszítése, Kós Károly, Makovecz Imre és más magyar építészek erdélyi és magyar ihletésű templomai, középületei és lakóházai.

Volt a múltban ómagyar építészet, de a háborúk és azt követő idegen megszállások módszeresen pusztították (tudjuk, hogy nemcsak a törökök, de a Habsburgok is és később más támadók tudatosan robbantották várainkat és elhurcolták értékeinket). Ennek ellenére építészetünk esetében mégsem csak a későbbi építészeti historizmus változatairól tudunk, hanem egy összefüggő ősi magyar rendszerről. Az Arvisura igazmondása szerint őseink „isteni” tanítók közvetítésével kozmikus szintről vettek át környezetet alakító ismereteket, alkalmazva az összhangteremtő „mint fent, úgy lent” elvet. Ily módon tudatosan alakították az építészetet, a nyelvet, az írást és az élet minden területét.

A magyarsággal rokon ősi szkíta építészetnek és városformálásnak jellegzetessége az ívesség és kevés szögletesség volt. Ugyanis energetikailag a kör a legtökéletesebb forma. Lakásnak a jól bevált kerek jurta-szerkezetet alkalmazták, a meleget, hideget kirekesztő földbe vájt fallal, vastag növényi (például nád, szalma stb.) tetővel. Hosszú időn keresztül – a feltöltő energiavonalak kereszteződéseire kőből készített – vallási épületek is kerek formájúak voltak. Az egyszerű körtemplomok egykaréjosak voltak, de készültek két-, három-, négy- stb. többkaréjos épületek is, amikor félköríves kiugrásokat képeztek a falakkal. A legtöbb a 24 karéjos épület, mely telepítési helyének és formájának energiaösszpontosítása által jelentős beavatási szerepet töltött be. A települések is kör formájúak voltak, egyenlőszárú kereszt (körosztó) útjaikkal. Berényi László Géza – a körszimbólumot kutató mérnök – világhálós honlapján olvasható, hogy a kör alaprajzú városok egyike – a magyarsággal rokon, ősi mezopotámiai szumér – Gur (=Kör) nevű város kör formája ma is látható Irán területén. „A két egymásra merőleges főútvonal jelölte ki a középpontot, osztotta egyben négy részre a kört, s ebből lett a városnegyed.” (B.L.G.: Mezopotámiától a Duna-Tisza közéig / http://www.koristen.hu)

Harmatta János akadémikus megállapítása szerint is „a pártus városok alaprajza a nomád táborokéhoz hasonlóan kör alakú volt” (Művészeti Lexikon 1983). Mint tudjuk, a Pártus Birodalom szkíta alapítású volt és a pártusok (fehér hunok) utódai az avar hunok. Ősi örökség tehát, hogy az avarok is kör alakú településeket építettek és méltán híresek az avar védelmi gyűrűk (körök).

Későbbi behatás eredménye a szögletes építészeti forma megjelenése településeinken. Ekkor sok, eredetileg centrális épületet – már nem szellemi beavatásra szánva – nagyobb befogadóképességű hosszúkás formájúvá alakítottak, és a templomok, várak, házak, városok szögletes alakban készültek.

Az építészetnek Erdélyben fennmaradt különleges példája a székely kapuépítési hagyomány. A kapu jelentős szerepet töltött be, „a kint és a bent” valamint „a kapun innen és a kapun túli” világnak elválasztójaként. A ma székely kapunak ismert építészeti alkotások a család nemzetségbeli jellemzésére szolgált a jót erősítő, a rosszat kirekesztő szimbolikus formákkal. Joó Dénes kutató építész mérnök tanulmányából tudható, hogy a díszítés alapja a hullámos-indás vonalvezetés célirányosan készült. Ennek milyensége a két törzsből álló nemzetséget jelentette, de jelentősége volt a vonalak egymáshoz való viszonyának, az indákból kihajtó virágdíszeknek és a többi apró díszítőelemnek a hovatartozást jelezve a törzsektől a portákig.

A székely kapu a tulajdonos család névjegyeként készült. E díszítések jelentése – hála több feltáró  kutatónak – nem ment még teljesen feledésbe.

A lakásbelsők kialakításának milyensége fontos közérzet befolyásoló. A régi magyar faragott és festett bútorok formái, díszítései láthatók néhány múzeumunkban és készülnek mai erdélyi és itthoni mesterek kezei által. A díszítés eredetileg nem öncélúan készült, hanem fontos jelentéstartalommal bírt. Bár ez a tudás megkopott, de e díszítő formák ma is életerőt sugározva jótékonyan befolyásolják környezetünket.

A magyar divat szemgyönyörködtető elemei ősi rátét- és hímzésmintáink. A hazánkat sújtó számtalan hadjárat és idegen hódítók lerombolták jelentős épületeinket, elrabolták kincseinket, de fennmaradtak magyar ékszerek honfoglalás kori sírjainkban, hajkorongok, fülbevalók, boglárok, tarsolylemezek stb. alakjában.

Híradások változtatása

Ómagyar műveltségünk hiteles ismereteinek birtokában, társadalmi-gazdasági környezetünk tekintetében is szükségesek változtatások népünk boldogulása érdekében. Például ne állandóan a rossz szándékú negatív beállítások szajkózásának legyen csak hírközlése, hanem tevékenységünk sikereinek, magatartásunk példaértékének, mások által elismert rólunk szóló véleményeknek is. Juttassuk el az emberekhez a pozitív megnyilvánulásokat a magyarságról!

A túlzottan előtérbe került nyugatimádat helyett becsüljük meg és szerepeltessük zenénk, képzőművészetünk, nyelvészetünk olyan híres képviselőinek műveit, mint Bartók, Kodály, Munkácsy, Csontváry és még sokan mások. Idézzük nyelvünk külföldi és hazai csodálóinak véleményét, például Victor Hugoét, G.B.Shaw-ét, Berzsenyiét, Kölcseyét és más elismerőinkét. Ezek olyan gyöngyszemek, amelyeket nem elhallgatni, hanem közzétenni kell.

Ómagyar értéktöbbletet képez az igazság érvényesítése minden téren régtől felhalmozott tudásunk megismertetésével és mellérendelő felebaráti szeretetünk gyakorlásával. Ez nem mai keletű jellemző a magyarról, hanem sok ezer éves tény: Egyiptom ősi matematikai példáinak ősmagyar olvasata szerint „szükséges a magyar feje” vagy „a magyar mondja” szövegek tanúskodnak a magyarok megbecsülésének elismeréséről (Borbola János: Egyiptomi ősmagyar geometria 2013). A szöveg szerint a 4000 évvel ezelőtti írnoknak „magyar” volt a tanítója, aki a számolási műveleteket és a geometriai ismereteket továbbadta és az írnokot a helyes megoldásért meg is dicsérte (Borbola János: Moszkvai matematikai papirusz 14. feladat). A fáraók piramisfeliratán olvasható: „Magyarnak nem születni, magyarrá lenni kell.” (Borbola János: Csillagszoba, Bp. 2004)

Tehát legalább 4000 év óta biztosan tudjuk, hogy a magyar lét nem meghatározóan genetikai alapú. „A magyarság nem a test, nem a vér, hanem a lélek kérdése” (Györffy István: A néphagyomány és a nemzeti művelődés /1939).

Tiszta gondolkodásmódunkat, őszinte emberbaráti viselkedésünket, becsületes értékrendszerünket tudatosan alakítva, mások meghallgatásával, a jó elfogadásával, a rossz elvetésével, magyar múltunk, hagyományaink értékelésével, saját képességeink megbecsülésével példát adunk az igaz emberi életről. Ez általunk válik hitelessé, mert ez nem túlzott önbecsülés, hanem az ősi magyar lét bennünk való működésének értéktöbblete.

Oktatási feladatok és lehetőségek

Nemzetmentő az ómagyar szemléletű tanítás, azaz a magyarság értékeivel elkötelezett tudásátadás. Ez tartalmazza múltunknak a tanárok általi sokrétű, hiteles ismeretét és a diákoknak a magyar sikeresség tudatát adó tanítását a következő szaktárgyi területeken:

• Magyar nyelv és írásrendszere
• Magyar történelem sikerei, nehézségei és a világtörténelem magyar összefüggései
• Zenei kincsestárunk énekes, hangszeres bemutatása
• Magyar erkölcs, gondolkodás, beszédmód és viselkedés
• Testi-szellemi erősítés: atlétika, íjászat, lovaglás, önvédelem, meditálás
• Népművészetünk formakincsének sokfélesége és gyakorlása

Ezekben való jártasság kialakítása által lehet oktatottjaink tudása több, tartalmasabb, mint a hétköznapi illetve más elkötelezettségű oktatásban.

Jobb a magyar értékeinket elméleti és gyakorlati ismeretek összefüggő rendszereként művelő ómagyar szemléletű tudás és tanítás, mint a jelenlegi hivatalos oktatás.

Ősi eredetű szerves műveltségünk összetevőivel, céljaival, szempontjaival teljesebb oktatás valósul meg egyes alapítványi iskolákban (például Keszthelyi Életfa Általános Iskolában) illetve magyarsággal elkötelezett felsőbb szintű oktatási területen (például Miskolci Bölcsész Egyesületben).

Az OMI által képviselt szemlélet, értékrend lényege a hazugságmentesség! Ezt kell érvényesíteni az oktatási intézményekben.

A fentiekben látom összefoglalhatónak az ómagyar műveltséggel foglalkozók teendőit. E közösség fenntartását, gyarapítását, e közszolgálati munka javítását és hatékonyságának növelését segíthetné a több fórumon való megjelenés (konferenciák, média) plakátokkal, előadásokkal, szóróanyagokkal, pályázatokkal. Fontos láncszem lehetne a fővárosban és vidéken ómagyar klubok létrehozásával rendszeres összejövetelek tartása.

Azért kell foglalkoznunk az igaz ómagyar műveltséggel, hogy többet tudjunk és osszunk meg róla. Ez önbecsülésünket adja vissza, lényegének ismerete tartást ad számunkra, elemeinek kisugárzása által – az utóbbi idők visszafogottsága, sokszor negatív irányultsága helyett – éltető energiához jutunk. Az így kiművelt főknek a fentiekben részletezett ismeretek a rendezettség többletét adják. Mindez jótékonyan hat a munkáról, a családról, az élet értelméről szóló egyéni és közösségi pozitív felfogásunkra, vagyis életigenlő világnézetünkre. Jobb közérzetünk érdekében megszűrjük a híreket, a munkát nem szükséges rosszként végezzük, hanem örülve eredményének. Időt szakítunk a feltöltő pihenésnek, elcsendesedésnek. Figyelmet szentelünk hozzánk tartozóinknak, hisz nem véletlenül tartozunk össze. Lakóhelyünket, otthonunkat tudatosan rendezzük el, hogy berendezése, díszítése ránk és családunkra jó energiát sugározzon. Ezek a körülmények alakítják a rendezett családok légkörének összegeződésével társadalmunk összhangját.

Az ómagyar műveltség évezredeken át a szittya-avar-magyar-székely társadalom önszerveződése és irányítása által hatékony természetes szabályrendszernek megfelelően működött. Ennek „kölcsönhatási modelljét” Joó Dénes mutatta be „Globalizáció, világkormány, székely kapu” című tanulmányában (Varga Csaba és Tibori Tímea szerk.: Magyar jövőképek /Nemzeti stratégia 2020-ig könyvek 2. Budapest 1998). Eszerint közösségünknek nem volt idegen gondolkodású irányítója és ma sincs szüksége a hazugságot szóró, földet kizsigerelő fosszilis energiára alapozott, kizsákmányoló árnyék-világkormányra, mert saját irányítását meg tudja oldani természetes módon. Ezek ismeretében további létünkhöz, fejlődésünkhöz meg tudjuk fogalmazni a megvalósítható megoldásokat.

II. János Pál pápa kinyilvánította a Negyedik Kapu megnyitását, mely egyben egy új energiaforma, a tér-energia használatának kezdete, a 4. dimenzióba kerülés lehetősége. Ehhez a hazugságon alapuló sötétség uralmával szemben az igazság fénye szükséges. A Nagy Ugráshoz múlt-jelen-jövő kapcsolódású magas szintű tudás kell! Ennek összetevői az ómagyar műveltség valóságalapú természetes rendjében megtalálhatók.

 Az ómagyar műveltség szakrális eredetű összefüggő rendszer, melynek minden része a lelket magába foglaló test szellemi felemelését szolgálja földünkön a jó szándékú emberiség érdekében. Hazugságban fuldokló világunkban sok ezer éves műveltségünk összetevőinek megvilágítása létkérdéssé vált. Szükségünk van igaz szellemiségünk fényére földi küldetésünk teljesítéséhez, és ezzel javára lehetünk földi világunk jóravaló emberi közösségének is. A világmindenség részei vagyunk. Az azzal való szerves egység fenntartásáért a földi életet segítő égi – szellemi – energiákat le kell hozni mindennapi életünkbe, majd azt helyesen használva, a szellemi szintet megemelve, a jó hatású többlet energiatöltést visszajuttatni a világmindenségbe.

Ennek az ősi tudásból ismert égi-földi kapcsolódásnak a fontosságát ábrázolja a rábaszentmiklósi templom oltárképe. Ezen a különböző irányultsággal sugárzó jogart tartó Szent István és Szent László királyunk alakjaival megformált ősi tanítás látható. Sugallata szerint igaz magyar lelkületű fénymunkásokként kell tevékenykednünk a jobb jövő érdekében.