Az ember szeretetteljes lény. Megvan az igénye a szeretetre és a késztetése a szeretet adásra. Ezért vágyik az ember barátra, társra, családra. Ehhez segítő közegek az óvoda, az iskola, a munkahely, a sport, a vallási és egyéb közösségek. Akik ezeken keresztül nem találnak magukhoz illő társat, azok pótcselekvésként gyakran fordulnak szeretetükkel az állatok felé. Az emberek őszintétlenné vált világa helyett az őszintén ragaszkodónak érzett állat iránt fejezik ki szeretetüket. Ez mai világunkban olyannyira elburjánzott, hogy sokan a házastársi kapcsolatban is  gyermekek vállalása helyett állatot  – ölebet, szobacicát – tartanak, azt látják el a finomabbnál finomabbnak hirdetett táplálékokkal, gondoskodnak neki játékokról és játszótársakról, viszik orvoshoz, adják neki a gyógyszereket és aggódnak jólétükért.

Az ember élete – nagy részben – falakkal zárt lakásokban zajlik. Az állatok viszont a szabad természet lakói. A házi kedvenccé kiválasztott állatokat az ember maga mellé véve kiragadja a szabadságból  és a számukra természetellenes zárt közegbe kényszeríti. Ez az állat által idővel komoly problémákat idéz elő, mint például emberi ételekbe beleevés, szobatisztaság hiánya, rossz szagok, higiéniai gondok, betegség. A macska nyelvével tisztogatja magát végig a fenekétől a lábain át a fejéig, és nyelve tele van ezek mikroorganizmusaival, amit ráken a szőrére, azt pedig szórja az ágyakra, székekre, az elől hagyott ételre stb. a lakás minden részében. Csak idő kérdése, mikor idéz elő valamiféle fertőzést.

A szabadban tartott állatok sokkal inkább élhetik saját életformájukat. Macskánk élvezettel futott fel a hatalmas körtefára a madár után vagy csak úgy látszólag ok nélkül a fa legtetejére és onnan nézelődött lefelé. Ha meglátta valamelyik szomszéd macskát, kergetve messzire rohant utána, ahol vagy leültek egymással szemben, egymást bűvölve, vagy összekapaszkodva bunyóztak, aztán elváltak és macskánk szépen visszabaktatott kertünkbe. Kis tálban mindig gondoskodtunk számára friss vízről, de ő – miért miért nem – számtalanszor a kerti locsolókannából ivott. Volt neki kedvelt bélelt kosara, de ő sokszor a kert valamelyik sarkába vonult a puszta földön sziesztázni, mert akkor éppen nyilván a csupasz föld hatása hiányzott neki.

Elővigyázatossági okból fontosnak tartom, hogyha szeretet ingerünknek engedve simogatjuk vagy ölbe is vesszük kedvencünket, utána mossunk alaposan kezet és macskás ruhánkra lehetőleg tegyünk kötényt ételkészítéskor.

A kerti locsoló kanna vize finomabb

Szabadban tartva házi kedvencünk több veszélynek lehet kitéve, mint a lakásban, de az állat a természetben kiismeri magát. Nagyokat vetődve megéli vadász ösztönét a madarakon, egereken. Amíg jó az erőnléte, megvédi magát és  életterét, amikor pedig ereje csökken, a természet rendje szerint tudomásul veszi a másik állat erőfölénybe kerülését. Előfordulnak harci sérülések, de az esetek többségében ellenálló képessége (immunrendszere) begyógyítja, mert a közmondás szerint is: „Ebcsont beforr”.

Házi kedvencünkkel kapcsolatos másik fontos téma a táplálék. Az idők folyamán – saját káros tapasztalataink által – rá kellett jönnünk, milyen étel jó és mi nem jó élettani hatású cicánknak. Mint ahogy az embernek, az állatnak is a természetes friss táplálék a megfelelő, nem pedig a mindenféle jobb és kevésbé jó konzerv és száraz táp. Igaz, hogy az előbbi időigényes, de egészséges, az utóbbi pedig kényelmes, de hosszú távon természetellenes és ártalmas.

A szeretetet adni és kapni akarók jobban teszik, ha még aktív korukban gyermekeknek adnak életet és életteret otthonukban. Ily módon emberhez méltón, utódaik által élhetik meg a szeretetet és idős korukra lesz gondoskodó, szerető  támaszuk is. Sok törődéssel, drágán, lakásban tartott macskák, kutyák kora is véges és mikor azok földi ideje lejár, áldozatos gazdáik elöregedve magukra maradnak. Lehet szabadon tartva is szeretni az állatokat és gondoskodni létükről. Kell szeretni az ember gyerekét és a jövő igéretes fenntartásáért vállalni létüket.

Előretekintőn, okosan tegyük dolgunkat, amíg nem késő!