ROSSZ SZOKÁSOK HELYETT HÁRMAS EGYSÉGTEREMTÉS

Lemerítés helyett feltöltés

Karitászi munkámban az emberek között járva-kelve sok benyomás ér. Az ezekből leszűrt hasznos tapasztalatok  – érzésem szerint – a magam javára váltak, és ezért úgy gondolom, hogy jó néhányat mások okulására is érdemes megosztanom. 

Előszöris elismerésemet és csodálatomat fejezem ki azoknak az idős embereknek, akiknek sok évtizedes életükön átívelő, magától értetődő tevékenysége a gyengébbek pártfogása. Ők azok, akik például öregotthonban élve a lakók között óhatatlanul adódó nézeteltéréseket elegyengetik, vagy kórházba kerülve a maguk baja mellett is segítségére vannak a rászoruló betegtársaknak. A másokon való segítés odafigyelést  igényel, némi fáradsággal is jár, de igaz örömet ad. Ettől valami melegség járja át az ember szívét. Az öröm ugyanis magas szintű rezgés, mely életerő növelő hatású. Sajnos ellenpélda is van, például a főváros déli részén levő kórház betegfelvételi osztályának főorvosnője személyében, aki nyitott ablak mellett, egész éjjel egy keskeny, kemény asztalon hagyja feküdni a délután beszállított idős beteget, takaró nélkül, és kérésre se engedi az ott álló üres ágyak valamelyikére feküdni, kiszáradt szájába egy pohár vizet se adva, sőt goromba hangnemben intézve az ellátását. Hogyan felejthette el az orvosi esküjét ez a szívtelen doktornő?

Az emberek igénylik a beszélgetéseket, különösen a meghallgató „füleket”, akiknek a jóról kevésbé, de a problémáikról szívesebben beszélnek. Ezzel a feszültségüket okozó egyensúlytalansági helyzetükön próbálnak ösztönösen javítani. Így hallhattam én is a fenti megdöbbentő beszámolót a mindig segítőkész, jólelkű idősotthon lakótól. Kértem őt, hogy ne eméssze magát emiatt. Az Isten nem ver bottal. Minden tettünk elszámolásra kerül.

Nyilvánvaló, hogy szóvá kell tenni a hibákat, de nem – a legkisebb részletekig – újra és újra elmesélni, negatív hatásával töltekezni. A megbízható orvossal meg kell beszélni a betegséget, de nem állandóan másoknak beszámolni a betegség részleteiről.

Az évek során meggyőződtem, hogy a környezetünkben adódó hibák megszüntetésének, a betegségekből való gyógyulásnak legfőbb akadálya az érintett személyek ellenprogramja. Azt tapasztalom ugyanis, hogy sok ember saját ügyeinek, gyógyulásának szinte ellenlábasa. Ügyeiben kap segítséget szeretteitől, barátaitól, az orvosa új kezelést ill. más gyógyszert ír fel javulására, ő pedig ismerőseinek beszámolva, tudálékosan kijelenti: „Tudom, hogy nem gyógyulok meg”. Pedig a Gondviselő azért ad neki segítőt, hogy javítsa helyzetét, orvosolja baját, ő meg a Jót Teremtő Isten célja fölé helyezi a maga semmítő programját. A javulás ily módon természetesen elmarad, és ő meg éli tovább a maga által gerjesztett, csalódások sorozatával teli szenvedését.

A betegségek egyensúlyhiányos állapotok, melyek gyakran hosszú évek alatt alakulnak ki. Az egyensúlyt helyreállító gyógyulás is hasonlóan apró lépésekkel mehet végbe. Ennek érdekében próbáljuk meg észrevenni a legcsekélyebb jót is és azt köszönve erősítsük napról-napra. Ennek elősegítésére javaslok néhány módszert:

– Este fogalmazzuk meg a tapasztalt bármilyen parányi jót is. Programozzuk az éjszakai jó pihenést és a reggeli kellemes ébredést, könnyű felkelést. Ezt a rítust hívhatjuk imának, tekinthetjük napi programnak, mely gondolatokat legalább tízszer mondjuk el egymás után, mert úgy rögzül bennünk. (Aki rózsafüzért szokott imádkozni, abban is tízszer kell ismételni az erőt adó titkokat.) Például ezt mondhatjuk magunkban: „Köszönöm mai tapasztalataimat, kérem nyugodt éjszakámat. Míg alszom, pihenek, gyógyulok, tisztulok. Reggel pihenten, egészségesen, vidáman ébredek és kelek.”

– Reggel felébredve: „Köszönöm az éjszakai nyugalmat. Örömmel kelek, jól (jobban) érzem magam egész nap.” A programban ki-ki a neki fontosat fogalmazza meg tagadás-mentesen, jelen idejű állításként!

– Napközben tevékenykedve vagy akár éppen úton járva többször ismételjük meg fenti javító programunkat. Amikor negatív gondolatunk támad, azt  – röviden szólva – azonnal semmisítsük meg, mondván: „Hamis, hamis.” és helyette valami pozitív mondatot ismételgessünk: „Minden rendben. Jól érzem magam. Minden a legjobban alakul.”

– Minden nap tevékenykedjünk! Idős embereknél, mivel már nem dolgoznak szervezetten, lényeges, hogy találjanak értelmes elfoglaltságot: virágokkal törődés, portörlés, ételkészítés, éneklés, naplóírás, tornázás stb. Ezek közül az éneklés magunknak vagy kórusban ill. a zenélés az egyik legmagasabb szintű feltöltődést eredményezi.

– Fontos cél: a pozitív gondolatok térnyerése bennünk és kiterjesztése mások felé is. Ennek képi megjelenítése javítja közérzetünket, például szép minták, kézimunkák készítése, feliratok, képek, festmények lakóterünkbe kirakása által. Ezek kisugárzása rendezi a teret körülöttünk, jó érzéssel tölt el bennünket és társainkat. Én például mindig szívesen nézek az alábbi faliképemre:

Matyó virágokkal, rovással kifejezett hazaszeretet

Matyó virágokkal, rovással kifejezett hazaszeretet

– Az időnként elkerülhetetlen negatív kritika mellett keressük meg, vegyük észre a jót és szépet és azt is mondjuk el. Csak a jót érdemes hosszasan, rendszeresen elmesélgetni. A rossz ragozása ugyanis életenergiánkat terheli, a jó ecsetelése viszont feltölti. Aki akár rosszat, akár jót tett nekünk, annak szeretetet küldjünk. Semmi esetre se forraljunk magunkban bosszút, mert az méreg a szervezetünkben. Ilyenkor ugyanis nemcsak a lelkünk mérges, hanem a testünk is mérgeződik és az nem a másik személynek, hanem nekünk válik ártalmunkra. Ezt a folyamatot igen szemléletesen magyarázza Bagdy Emőke pszichológus, érdemes rákeresni az interneten.1

Az egyensúly hármas egysége

Világunk hármas szerkezetű: Anyag (Test) – Lélek – Szellem. Másik emberi összefüggés: a Férfi – Nő – Gyermek kapcsolódás. E hármasság működése egymást segítő, összhangot adó egységet teremt. Ennek szemléltetésére készítettem következő ábrámat:

Hármas egységűvé vált életfa

Hármas egységűvé vált életfa

Fenti felosztás mindegyik tényezője egyformán fontos. Ha bármelyik összetevőt hosszútávon kiiktatják, az a fejlődést gátolja. Mai világunkban tapasztalható, hogy a Test és a Lélek, a Férfi és a Nő, a – Teremtő Isteni – Szellem mellőzésével, gyakorta egymás ellenlábasaként működik. Hol az egyik, hol a másik kerül előtérbe, nem ritkán túlzott testiséget vagy túlzott aszkézist okozva. Ennek bibliai összefüggéseit Pap Gábor művészettörténész előadásában részletesen tárgyalja.2

A test örömeinek sulykolása a médiákban kedvelt téma és igen káros. A „szex” festményeken is gyakran megjelenik, amely művészetként elfogadott:

Cs.V. Németh Miklós: „Románc” (olajfestmény)

Cs.V. Németh Miklós: „Románc” (olajfestmény)

Az összhang megvalósítása odafigyelést igényel. Ennek kiemelt részei meglátásom szerint a következők:

– A fiataloknál a test örömei a meghatározóak, de emellett tudniuk kell a lelki, szellemi vonatkozásokról is. Ilyen irányú tanításuk igen fontos teendő iskolai erkölcs-óra vagy hitoktatás keretében illetve a későbbiekben megfelelő fórumok (jó filmek, előadások, vallási vagy civil közösségek stb.) jó példáin keresztül.

– A férfi-nő kapcsolat csak a gyermekáldással együtt alkothat társadalmi méretekben előrevivő egységet. A családba született gyermekek száma egy, kettő, három, több is lehet. A lényeg, hogy legyen gyermek, mert ettől formálódik a család összetartó,  otthont adó, nevelő, egymás iránt felelősséget érző légköre valamennyi családtag és a társadalmi közösség javára.

– A megélhetési munkát végzőknek bokros teendőik mellett is meg kell találni a módját, hogy időt szakítsanak például lelki elcsendesedésre, szellemi feltöltődésre is. – Az idős korúaknál sajnos túlsúlyban vannak a testi betegségek; ösztönözni kell a testi, szellemi megújulást is.

Nem véletlenül van a magyar mondás: „Három a magyar igazság!” Az emberiség hármas egységként tud hosszútávon összhangban működni. Ennek fontos meghatározója az igaz, természetes értékrendű, helytálló szerkezetű világkép, mely tudatos életvezetésben nyilvánul meg. Részletesen foglalkozik ezzel Grandpierre Atilla fizikus.3 Ennek részei a tevékeny, mozgással teli életmód, az egészséges táplálkozás és az elcsendesedés (ima, meditáció, szellemi feltöltődés) rendszeres végzése, örökös körforgása minden-napjainkban. A „fogyasztói társadalommal” sodródás helyett ésszerű életvezetésünk legyen!

Hivatkozások:

  1. Bagdy Emőke: Túlélni az érzelmi analfabéták világában  (http://vaskarika.hu/hirek/reszletek/4466/tulelni_az_erzelmi_analfabetak_vilagaban_prof_dr_bagdy_emoke_az)
  2. Pap Gábor: Ószövetség-magyarázat (www.youtube.com/watch?v=Ia_QQA6IUuc)
  3. Grandpierre Atilla: Az élő világegyetem könyve (Titokfejtő Könyvkiadó 2012)
Reklámok
Kategória: Energiaserkentés | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s