Bevezetés

A magyar nyelv megítélésére jelenleg két fő nézettel találkozhatunk:

1. A magyar népre telepedett különféle elnyomó gépezetek hatására kb. 200 év óta érvényes hivatalos álláspont szerint a primitív magyar kultúra a Kárpát-medencei magyar állam létrejötte előtt pár száz éves múlttal rendelkezett. A magyarok ősei ázsiai barbár, nomád népekkel álltak szoros kapcsolatban és nyelvük az urali nyelvekhez ill. az ú.n. finnugor nyelvcsaládhoz tartozik. Eszerint a vélemény szerint a magyar nyelv jelentős hányada más népek nyelveiből lett átvéve.
2. Az egyre inkább napvilágra jövő újabb nemzetközi és magyar kutatási eredmények szerint a magyar műveltség sok ezer éves múlttal rendelkezik. A magyar ajkúak  – a Bibliában is megemlített –  egyetlen földi ősnyelv máig folytonos életben tartói.

I.  Hivatalos álláspont szerinti jövevényszavak

A török nyelvből először Kr. u. 463 táján kerültek be szavak a magyarba¹, amikoris a magyar nép a vándorlás során a Fekete-tenger vidékén került kapcsolatba török nyelvű népekkel. Majd a 15. századi török támadások és a 16-17. századi török megszállás idején is átvettünk néhány szót a törököktől.

A hivatalos nyelvészet által török eredetűnek tartott növény- és állattartással kapcsolatos szavak: bor, bors, borsó, borjú, búza, gyümölcs, süllő, kecske, disznó, gyapjú, sajt, túró, ól, karám, gyeplő, tarló, eke, sarló, őröl, körte, dió, torma stb.

Lakással kapcsolatos szavak: sátor, kapu, kút, szék stb.

Szerszámok és mesterségek: balta, csákány, szűcs, ács, gyúr stb.

Öltözködés: bársony, gyöngy, gyűrű, tükör, kincs stb.

Katonai szavak: janicsár, bég, basa, szultán stb.

A hivatalos vélemény szerint a szláv jövevényszavak először Kr. u. 500 körül kerültek a magyarba². A szláv szavakkal való találkozás először az orosz földön folyt vándorlás, majd a Kárpát-medencei honfoglalás idején és végül a II. világháború utáni szovjet megszállással következett be.

Élelemmel kapcsolatos szavak: bab, lencse, szilva, cseresznye, barack stb.

Lakással kapcsolatos szavak: asztal, pad, konyha, kémény stb.

Ruházattal kapcsolatos szavak: nadrág, harisnya, szoknya, halina stb.

Viselkedéssel kapcsolatos szavak: svihák, bratyiz, kulák, sztahanovista, davaj stb.

Államalapítással kapcsolatos szavak: király, megye, pénz, pecsét stb.

A keresztény vallás terjedésével bekerült szavak: kereszt, szent, pap, érsek, apáca stb.

Műszaki szavak: kombájn, diszpécser, szputnyik stb.

Latin szavaka római katolikus vallásra térítéssel, majd a reformációval kerültek nyelvünkbe a 11. századtól folyamatosan a 19. századig.

Egyházi szervezet szavai: eklézsia, kántus, kollégium, kurátor, presbiter, szakramentum, kórus, gyehenna, jezsuita, piarista, prímás, prézsmitál stb.

Iskolai szavak: ceruza, zérus, dialektika, diktál, egzámen, grammatika, kotta, lénia, professzor, pulpitus, muzsika, kalendárium stb.

Állami, jogi, társadalmi, gazdasági szavak: apellálni, áristom, báró, citálni, móres, virtus, datálni, diéta, dirigálni, fiskális, instancia, juss, komisszárius, konvenció, protestálni, taksa, voks, média stb.

Orvosi szavak: diéta, flastrom, gargalizál, kolera, kólika, kúra, pestis, pirula, praktika, tabletta stb.

Növény- és állatnevek: angyelika, bazsalikom, cikória, citrom, gyömbér, levendula, majoránna, platán, angolna, hiéna, krokodilus stb.

Német szavak főként a Habsburg uralommal kerültek nyelvünkbe a 17. századtól.

Társas élet szavai: dáma, gavallér, lakáj, porcelán, hárfa, kugli, park, papagáj, stramm   stb.

Divat, öltözködés szavai: módi, pomádé, púder, copf, paróka, karton stb.

Főzés szavai: cukor, csokoládé, limonádé, marcipán, piskóta, konfekt stb.

Ipar, kereskedelem szavai: prés, drót, cin, cink, kámfor, himpellér stb.

Fegyverek, katonaság szavai: flinta, muskéta, pisztoly, bomba, dragonyos, regruta, mundér, kvártély, riadó, attakíroz, brigadéros, kommandíroz, fortély stb.

Olasz szavaka Fiumei tengerig nyúló Magyarország idején kerültek nyelvünkbe a 15-16. századi reneszánsz korban, majd háborúskodások, kereskedés és tengerhez utazások kapcsán.

Művészeti szavak: stukkó, piktor, piano, forte, alt, szoprán stb.

Katonai szavak: armada, dárda, bandita stb.

Étkezési szavak: saláta, spárga, osztriga, makaróni, spagetti, palacsinta, mazsola, torta.

Közlekedés, divat szavak: batár, gondola, maskara, mini, maxi stb.

 Angol szavak a 19. század közepétől és főként a 20. században kerültek nyelvünkbe.

Sport szavak: futball, bészból, golf, meccs, kemping stb.

Étkezés, társasági élet szavai: tea, szmoking, whisky, grape-fruit, rock-and-roll, sztár stb.

Műszaki szavak: rádió, telefon, televízió, autó, automata, kvíz, show, fájl, szkenner stb.

Cigány szavak a 20. században kerültek a magyarba szleng nyelvként: dilis, duma, lóvé, csaj, roma stb.

II. A magyar nyelv sok ezer éves múltjának bizonyítékai

1. Kutatói

Az 1980-as években egy amerikai tudós, Grover S. Krantz³ adta ki kutatási eredményeit az európai nyelvek földrajzi fejlődéséről. Könyvében velünk, magyarokkal kapcsolatban a következőket írta: „Az urali nyelvcsalád a Magyar Alföld mezolitikus lakóitól ered.” Krantz a Kárpát-medencét tekinti az uráliak kiindulási helyének és onnan terjeszti szét őket észak és kelet felé. Könyve szerint „a magyar a legrégibb helyben maradó nyelv Európában, mely 10.000 évvel ezelőtt a mai Nyugat-Afganisztán területéről jött be a Kárpát-medencébe.” Tehát eszerint a magyar műveltség és nyelv a hivatalos finnugoros 1.500-2000 éves múltnak sokszorosával rendelkezik.

Az angol nyelvész Sir John Bowring⁴ szerint is: „A magyar nyelv eredete a messzi múltba nyúlik, amikor az európai nyelvek még nem is léteztek.” Lásd az eredeti szöveget:

Magyar múltkutató, nyelvész, később buddhista szerzetes, Kőrösi Csoma Sándor⁵ 1820-35-ig a magyarok ősei után kutatva Ázsiában a szanszkrit nyelvvel is foglalkozott. Összeállította az angol-szanszkrit szótárt. Sok azonosságra hívta fel a figyelmet a magyar és szanszkrit nyelvben. Pl. BaRáT, BRáTy(=fiútestvér) a szanszkritban BhRaTa(=bátya), angolul pedig BRoTher. A magyar TaTa(=atya) a szanszkritban is TaTa. A magyar uDVaR a szanszkritban DwaRam és így tovább.

Másik híres 19. századi nyelvészkutatónk Szentkatolnai Bálint Gábor volt, aki leérettségizve már 12 nyelven beszélt. Ezután több ázsiai nyelvi kapcsolódásunkat térképezte fel, mint például: török, tatár, kalmük, mongol, mandzsu, tunguz, finn. Részletesen kidolgozta a dél-indiai tamil-magyar összehasonlító szótárt. Ennek bemutatása a továbbiakban külön fejezetben történik.

Külföldön élő magyar kutató, Vámos Tóth Bátor⁶ az 1990-es évektől több kiadványban tette közzé kutatási eredményét a Föld egészét behálózó magyar szavú helységnevekről. Lásd összefoglaló könyvének borítóját:

Ez a kutatás több mint hétezer földrajzi-törzsi-családi névszerkezetet gyűjtött össze az öt földrész 188 országában-táján, melyek mind fellelhetők a Kárpát-medencében is és ezek 2/3-a magyar családi név is egyben. Ezek egy ősi, egyetemes műveltség fennmaradt mutatói, melyeknek mai napig hordozója a magyar nyelvű műveltség.

Huszadik századi itthoni nyelvészek is foglalkoztak a magyar szavak más nyelvekben való megjelenésével. Teljes felsorolásuk és méltatásuk nélkül itt kiemelem Kis Dénest a Miskolci Bölcsész Egyetemen, Végvári Józsefet a Debreceni Egyetemen, Varga Csabát a Fríg Kiadó vezetőjét, Varga  Géza íráskutatót, Borbola János hieroglifakutatót, stb.

Kis Dénes megállapította, hogy a magyar nyelvben a mássalhangzók hordozzák a jelentéstartalom zömét.⁷ Ősi írásunk mássalhangzó írás volt. A magánhangzók beiktatásával részben megmaradt, részben módosult a szavak értelme. A nyelv gazdagodásával a magánhangzó írást is kialakították.⁸ Lásd a rovások gazdag megjelenítését Varga Géza összeállításában:

Kutatóink rávilágítottak, hogy a magyar nyelv szavai sokszor egytagú szavak ill. abból bővültek többtagúvá, de az értelmes szógyök mindig bennevan. Pl. TéR – TeR-em, TeR-mel, TeR-mény, TeR-v stb. A magyarban ilyen egytagú szóból alkothatók az ú.n. szóbokrok. Ilyen szóbokrokat a finnugoros nyelvekben nem találunk.

Végvári József szerint a magyar KeR-eSzT szó eredetije a KöR-oSzT. Ebből lett később a KeReSzTéNy, melyből lett a latin ChRiSTiaNi, az angol ChRiSTiaN, a német ChRiSTLiCh stb.

A magyar SzeNT szóból lett a latin SaNCTus, az olasz SaNTa, az angol SaiNT ill. SeNT (=küldött).

Borbola János több ezer jel értelmes, magyar nyelvű olvasata alapján állapította meg, hogy az egyiptomi hieroglifákat csak magyarul lehet teljességükben, átértelmezés nélkül hangzósítani, azaz közvetlenül olvasni.

Azt az eshetőséget, hogy a magyarral szomszédos nyelvek a magyarból vettek volna kölcsön szavakat, a finnugoristák azonnal kizárták azzal az indoklással, hogy a magyar mindaddig nomád barbár nép volt, míg nem civilizálta a szláv környezet.

Valójában, ha mi a szláv népek közé települve vettük volna át szavaikat, akkor saját nyelvünk fokozatosan eltűnt volna.

2. Sumér kapcsolatok

Őseink Kárpát-medencei ill. ázsiai településeiken szaporodva törzsekre oszlottak. Egyes csoportjaik más területek felé indultak élettérért, különösen természeti katasztrófák, mint pl. az özönvíz vagy ellenséges támadások következtében. Egyes törzsek a mai Tigris-Eufrátesz folyamközébe telepedtek le. Itt alakult ki a szkíta kultúra, majd a Sumér műveltség birodalma. Még a mai magyar nyelvben is sok azonosságot találunk az 5-6.000 évvel ezelőtti sumér nyelvvel. A magyar és a sumér nyelvtanban 55 nyelvtani szabályból 51 azonos. Ezt a sumerológus professzor Badinyi Jós Ferenc⁹ mutatta ki. (A török nyelvvel 24 szabály azonos, az indogermán nyelvcsaláddal csak 4-6 azonos nyelvtani megoldás van.) Ebben az 51 nyelvtani törvényben sok esetben nemcsak a módszer, hanem a használt rag és képző is megtalálható még mindig a mai magyar nyelvben. Lásd az alábbi példákat:

A ragok és képzők szerepe, használata, alakja mindkét nyelvben azonos.

Alanyi ragozás:                                                  Tárgyas ragozás:

Magyar nyelvben     Sumér nyelvben          Magyar nyelvben   Sumér nyelvben

LáT-oK rag                        Ku                                LáT-oM rag              Ma, Me

LáT-Sz rag                         Sz,Za                           KéR-LeK rag             Li Ku

eSz-eM rag                         Ma,Me

eSz-eL rag                           Li

 

Igekötők:

Ki                                          Ki

eL                                         aL

Pl.:eL-JöN (eL-GyüN)      aL-GiN

Ba, Be                                  Ba, Be

MeG                                    Mu

A magyar nyelv néhány – állitólagos szlávból kölcsönvett – szava a sumérban hasonló alakú és értelmű, lásd Bobula Ida könyvéből^1o magyar – sumér sorrendben:

bába – baba, bán – banu, bárány – baran, birka – birg, csuka – suka, dalia – deli, darab – dar, derék – dirig, donga – dangá, gally – gal, gaz – gaz, gonosz – gunusu, gúzs, guz, hála –hala, hiba – hipu, irha – irih, kád – kád, kakas – gagazu, kalapács – kalappatu, kapa – kapa, kazal – gizal, konkoly – kankal, kosár – kusurra, kruzsol – gurus(lu), lom – lum, lúg – lug, macska – maskim, méh –meh, mér – mer, mészáros – masaru, palota –balatu, pap –pap, pohár –bahar, rák – rag, suba – suba, szita – zidda, túró – turu, út – ud, vödör – badar, zabla – zablu.

3.Dél-indiai tamil kapcsolatok

Szentkatolnai Bálint Gábor nyelvész 150 évvel ezelőtt foglalkozott a magyar nyelv összefüggéseivel.¹¹

Amikor a magyar nyelv rokonait kereste, először is hasonló alapszavakat  – gyököket kapcsolt össze, majd nyelvtani hasonlóságokat keresett. Ilyen szempontból vizsgált meg szinte minden nyelvet, amellyel útjai során kapcsolatba került. Eljutott Dél-Indiába is, ahol az ősi dravida nyelv 19. században használt tamil/tamul változatát tanulmányozta. A tamil nyelvről igen tömören fogalmazta meg: „…azok a nyelvek, amelyek a magyar nyelvvel megegyező sajátságúak, azok turáni nyelvek, és a tamul ezen nyelvek egyike. …nyelvünknek elemei csaknem azonos alakban Dél-Indiában vannak. …a magyar nyelv hangtanilag, alaktanilag és szókötésileg is legközelebb áll a dél-indiai Turánság 12 testvérnyelvéhez… Jelen gyöknyomozó szótárkában körülbelül 3500 tétel van, s ezek között igen-igen kevés olyan magyar gyök, amelynek egyik vagy másik alakú párját a tamul nyelv is nem bírja.”

Lássunk néhány példát (magyar – tamil sorrendben):

akad – akkadi, alak – alagu, apa – appan, asszony (régen akszin) – akkassi, ákom-bákom – akkam-bakkam, ár – ar, árva – aravei, cibál – simbal, csal – sala-m, donga – tongu, dúl – tul-ei, ember – anber, emel – amali, erény – aran, én – an, en, harang-oz – karangu, harsog – karssi, hentereg – hin-dirugu, káromol – karumu, kel – kala, kín – kini, kopog – koppi, kotor – kottari, kukorikul – kokkari, kúp – kuppu, láng – ilangal, málé – malei, mulya – mulei, nász – nasei, nyal – nal, odu – odu, okád – okkali, ólom – alam, öröm – iruma, paripa – pari, parima, piszok – pisangu, pocak – pottei, pukkan – pakk-en, rak – irkku, rév – revu, segéd – sagidan, sor – sar, suta – sotti, süveg – suvigei, szám – samu, szárad – suradu, szegény – sigina, szép – se-ppu, szop – sappu, szó – sol, szór – sori, tag – tag-ei, tavasz – tapas, tenger – tarangar, tél – tali, titok – titku, tör – teri,, uszít – usukku, unszol – unsu, utál – udal, ünő – ina, űz – ussu, vad – vedu, vas – vasam, vád – vadam, vág – vagul, vet – vittu, vidék – vidikku, világ – ulagu zaj – sal stb.

Ma több mint 50 millióan beszélnek tamilul és az elmúlt 150 év alatt változhatott a nyelv. Megkérdeztem egy ma Magyarországon egyházi tevékenységet folytató indiai származású, tamil anyanyelvű pap véleményét Bálint Gábor szótári példáinak helytállóságáról. Igennel válaszolt. 

4. A Kárpát-medence az ősbölcsőnk

 A magyar nyelv eredete legalább min. 10.000 évre nyúlik vissza. Őseink közül mindig is éltek itt, miközben egyes részeik más távoli területekre szétszéledtek, majd újabb hullámokban visszatértek vagy ottmaradtak. Kárpát-medencei ősbölcsőnkbe, mindig itt élő őseinkhez több irányból és több hullámban érkezhettek a magyar nyelv tájváltozatát beszélő, különbözőképpen hívott, de összefoglalóan turáni fajnak nevezett ősnépeink: a szkíták és a mezopotámiai sumérok kb. 5-6.000 évvel ezelőtt, aztán a Pártus Birodalomból kb. 3.000 évvel ezelőtt, ezt követően a hunok Atilla vezetésével kb. 1.500 évvel ezelőtt, aztán az avarok 1.300 évvel ezelőtt és végül Álmos és Árpád fejedelem magyarjai 1.100 évvel ezelőtt. Ezek a népvándorlások a Kárpát-medence és a Tigris-Eufrátesz körüli területek, valamint Közép-Ázsia között zajlottak. Ezt bizonyítják a több ezer éves antropológiai és írásos régészeti leletek¹², például az Erdélyben Tatárlaka mellett talált 7.500 éves írásos amulett vagy a Nagyszentmiklós közelében felszínre került rovásírásos edények.

„E rovásjelek megfejtőjének több mint egy évezred távlatából is jól kell ismernie azt a nyelvezetet, amelyen íródott a szöveg. Bálint Gábor olvasata a tálkán: Géla törzsű fejedelmi védenc besenyő kenéz (törzsfő), az ivókürtön: Nagyknyácsics a fejedelem.”¹³

Zárszó

A magyar nyelv semmi esetre sem finnugor eredetű. A népvándorlások idején a szkíta-hun-hungár népcsoport találkozhatott ilyen népekkel, ezekkel bizonyos ideig együtt is élhetett, s ennek során nemcsak átvett hasznos szokásokat és szavakat, ahogy a a finnugorosok mondják, hanem adományozott is. Általánosan elfogadott tézis, hogy mindig a magasabb kultúrfokú nép ad az alacsonyabban levőnek, a helybenlakó a betelepülőnek.

Az antropológiai és írásos bizonyítékok a magyarságnak egy fejlettebb kultúrájú turáni-szkíta fajhoz való tartozása mellett szólnak (lásd: Kiszely István: A magyarság őstörténete). A korabeli kínai, görög, török, bizánci krónikákat figyelembe véve el kell fogadni, hogy a szkíta-hun-hungár-ungár-magyar nemzetség (faj, népcsoport) a finnugoros véleménynél jóval fejlettebb kultúrával és ezt tanúsító írásos nyelvvel rendelkezett. Át is vett szavakat, de az évezredek során sokkal többet adott át más nyelveknek. Varga Csaba könyveiben mutatta be a magyar nyelv ősi voltát és sok nyelv magyar alapú szavait, nyelvtanát. Ilyen egybevetés készült például: angol, német, orosz, ógörög, etruszk, latin, héber, szumér, tamil, mongol, baszk, kecsua/aymara és szlovák nyelvekkel.¹⁴

A csodálatos logikával felépített magyar nyelv nem jöhetett létre úgy, hogy – a finnugoros vélemény szerinti – primitív nomád, barbár népség, Ázsia pusztáitól a Kárpát-medencéig haladva minden más nép nyelvéből egyszerűen összeszedegette. Aztán Kr. u. 1000-ben felvéve a római kereszténységet, néhány évtized alatt nyomban olyan magaslatokra jutott, hogy királyi családja, mind nő mind férfi ágon, a magas fejlettségű Európának legtöbb kiemelkedő szellemű és lelki nagyságú szentjét adta!

Tudományos megállapítás szerint a magyar nyelv használata folyamatos agytorna, melynek egyik következménye, hogy pl. a nemzetközi matematikai versenyeken a 20. század második felében rendszeresen magyar győzelmek születtek. A magyar nyelvű feltalálók mind a mai napig olyan találmányokat adtak a világnak, mint a kengyel (amely nélkül nem lehetett volna hosszútávon lovagolni és harcolni), a nadrág, a gyufa, a dinamó, a villanymozdony, a helikopter elve, a rádiózás őse, a golyóstoll, a C-vitamin, a tévéképernyő, a számítógép stb.

A magyar nyelv is átvett jövevényszavakat, de sok évezredes fennállása alatt annál sokszorosan több szót adott a többi nyelvnek.

Forrásjegyzék

 1. Szilágyi Ferenc: A magyar szókincs regénye (Tankönyvkiadó Budapest,1974)

2. Bárczi Géza: A magyar nyelv életrajza (Gondolat Budapest, 1975)

3. Grover S. Krantz: Geographical development of European languages (Peter Lang Publishing Inc. New York, 1988)

4. Sir John Bowring: Poetry of Magyar’s (London,1830)

5. Bíró József: Körösi Csoma Sándor és a szabírok (Magyar Közírók Kiadása Budapest, 1998)

6. Vámos Tóth Bátor: Tamana világnévtár (Mulilteo, WA USA 2003)

7. Kis Dénes: Bábel előtt (Miskolci Bölcsész Egyesület 1999)

8. Varga Géza: A székely rovásírás eredete (Írástörténeti Kutató Intézet Bpest, 1998)

9. Badinyi Jós Ferenc: Káldeától Ister-Gamig (Ősi Örökségünk Alapítvány Bpest, 1999)

1o. Bobula Ida: Sumer-Magyar rokonság (Esda Kiadó Buenos Aires, 1982)

11. Szentkatolnai Bálint Gábor – Tharan-Trieb Marianne: A magyar nyelv Dél-Indiában (Fríg Kiadó, Budapest)

12. Kiszely István: A magyarság őstörténete I. (Püski Kiadó Budapest 1996)

13. Szondi Miklós: Történelmünkhöz magyarul (Solt 2009)

14. Varga Csaba: Szavaink a múltból (Fríg Kiadó 2010)

15. Borbola János: Az egyiptomi ősmagyar nyelv (Budapest 2012, www. borbolajanos.com)